A kutyánál a degeneratív myelopathia egy idült gerincvelői betegség. Általában idősebb állatoknál jelentkezik, a nyolcadik és tizedik életév között. Ritkábban előfordulhat, hogy a degeneratív myelopathia korábban is kialakul, bár ez nagyon ritkán történik meg.
A neurologikus betegség okairól, tüneteiről és arról, hogy kezelhető-e a kutyánál a degeneratív myelopathia, a következőkben tájékoztatjuk Önt.
A degeneratív myelopathia pontos okai hosszú ideig nem voltak ismertek. Azonban ma már tudjuk, hogy a neurologikus betegség legalább részben genetikai eredetű a gyakran érintett kutyafajták egy részénél.
A degeneratív myelopathia főként a nagytestű kutyafajtáknál fordul elő, különösen a Német juhászkutyánál terjed el. Azonban az kisebb kutyafajták is megbetegedhetnek.
A degeneratív myelopathia egy idült betegség, amelyet fokozatos lefolyás jellemez, bár érintett négy lábúaknál időnként könnyebb rohamok is előfordulhatnak.
Amikor egy kutya degeneratív myelopathiában szenved, a gerincvelő myelinjének degenerációja következik be a derék- és mellkasi gerincoszlop területén. Ez először a reflexek zavarainak és a hátsó lábak koordinációs zavarával jelentkezik. Az érintett kutyák hajlamosak megbotlani vagy akár elesni, például amikor fordulni próbálnak.
A degeneratív myelopathia további lefolyásában bekövetkezik a hátsó végtagok bénulása. A neurologikus betegség azonban nem okoz fájdalmat a kutyáknak.
Ha kutyájánál hátsó lábakból származó tüneteket észlel, magától értetődik, hogy azonnal állatorvoshoz kell fordulnia.
A degeneratív myelopathia diagnózisa azonban máig nehézkes. Képalkotó eljárások, mint a CT és az MRT segíthetnek más lehetséges tünetek kizárásában, például daganatok vagy egy kutya gerincsérv.
Azonban azoknak a változásoknak a megjelenési ideje és az, hogy ez minden degeneratív myelopathiával rendelkező kutya esetében mindig megfigyelhető-e, továbbra is tisztázatlan.
Egy likorteszten keresztül néha enyhén emelkedett fehérjeértékeket lehet kimutatni. Ezek azonban szintén nem biztos jelei annak, hogy degeneratív myelopathia lenne a kutyánál.
Ez igaz a izombiopszia eredményeire is. Ezzel a degeneratív myelopathiával járó változásokat kimutathatjuk a hátsó lábak izomstruktúrájában. Az ilyen változások azonban más gerincvelői és gerincoszlopi betegségek által is okozhatók.
A degeneratív myelopathia diagnózisa tehát jelenleg csak utólagos autopsziával történő biztos elvégzése során lehetséges.
A degeneratív myelopathia sajnos nem gyógyítható. A kezelés lényegében arra irányul, hogy a kutya mozgékonyságát lehető legtovább megőrizzük.
Adekvát mozgás mellett a fizioterápia is döntő jelentőségű ebben a kontextusban. Segíthet az izmok megőrzésében, valamint a koordinációs zavarok és bénulások kialakulásának késleltetésében.
Akut rohamok esetén érintett kutyáknak esetlegesen adható Prednisolon. Az időnként javasolt speciális vitamin-kiegészítők adása a gyakorlatban hatástalannak bizonyul. Mivel a degeneratív myelopathia nem okoz fájdalmat, a kezelés során külön fájdalomterápia nem szükséges.
Mivel a degeneratív myelopathia nyilvánvalóan genetikai mutáció által okozott, sajnos nem lehetséges megelőzni a betegség kialakulását. A SOD1-génre irányuló genetikai teszt segítségével azonban egy ideje ellenőrizni lehet, hogy a megfelelő mutáció fennáll-e.
A tesztet részben diagnosztikai eszközként lehet alkalmazni, másrészt segíthet az érintett kutyák degeneratív myelopathiára való megbetegedési kockázatának meghatározásában.
Azonban egy pozitív teszteredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegség valóban kitör. Tehát akár a tesztelt kutya potenciálisan magasabb kockázata ellenére sem alakulhat ki degeneratív myelopathia.
A prognózis sajnos nem túl biztató a degeneratív myelopathiával élő kutyák számára. Általában a beteg állatok várható élettartama a betegség kitörése és diagnosztizálása után mindössze körülbelül két vagy három év. Sok esetben az állatokat a betegség előrehaladása miatt akár 12 hónapon belül is elaltatják, hogy megszabadítsák őket szenvedésüktől.
Az látható, hogy a degeneratív myelopathia komoly és súlyos következményekkel járó kutyabetegség. Ha a kutyája érintett, akkor az elsődleges sokk teljesen érthető. Mindazonáltal mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy mindennapi életét támogassa, és kutyájának életét a lehető legkellemesebbé tegye.
A rendszeres fizioterápia mellett az ortopéd kutyafekhely beszerzése, valamint a megfelelően illeszkedő kutyacipők, és a degeneratív myelopathia későbbi szakaszában egy kutyatartó is segítség lehet a kutyájának.
